A bejegyzés azért kapta ezt a címet, mert mi sem jellemezhette volna legjobban a 2013/2014 évi bajnoki szezont, ha nem a fenti két szó. Ott hagytam abba a történetmesélést az előző bejegyzésben, hogy a csapat legmeghatározóbb személyei - kevés kivétellel - kihasználták, hogy amatőr szerződéssel rendelkeznek, és más csapathoz igazoltak. Persze ha tudták volna, hogy a klub még a nyáron fél-profi státuszra vált, talán maradnak, azonban - a következő szezon végeredményének ismeretében - ezzel lehet, hogy rosszabbul zártuk volna az idényt, mint az végül alakult.
Rabonay mesternek ugyanis így új csapatot kellett építenie 2013. nyarán, olyat, mely ütőképes lehetett a magasabb osztályban. Ha már "építkezés", akkor mondhatjuk, hogy "az összeomlott ház" helyére először is az alapot, azaz a kapust kellett megtalálni, aki megbízható "hátteret" biztosított (volna) a csapatnak.
Sajnos mostanra már nyilvánvalóvá vált, hogy Ranieri-t nem sikerült pótolni, pedig a szupertehetséges, 16 éves Joey Wyeth csatlakozott a csapathoz, és persze a korábbi második számú hálóőr, Tom Hallsall is előrébb léphetett (ismét csak: volna). A kapusok egyértelműen gyengébb képességekkel bírnak, mint az olasz, ezért a legfontosabb szempont a taktika kialakításakor az volt, hogy a csapat védekezése olyan szinten kerüljön megszervezésre, hogy lehetőség szerint kapura tartó lövés se legyen az ellenfél részéről, mert az komoly gondokat jelenthet. Mint az később bebizonyosodott, ez a poszt tényleg kritikussá romlott, és bár erről statisztikával nem rendelkezem, de kb. biztosra veszem, hogy a kapura tartó lövések 80%-a bekerült a hálóba.
Mivel igazolásokra továbbra sem volt pénz, ezért a szabadlistás fiatal játékosok között kellett körülnézni, akik a jövőbeli sikercsapat magját alkothatják (de legalábbis a következő szezonban próbáljanak valamit az asztalra tenni :)). Így került a védők csoportjába amatőr szerződéssel a középhátvéd Tom Paul és George Swann, Nelson helyett a baloldalra Lewis Aird, a baloldali "mindenes" Courtney Meppen-Walters, és a hátsó sor mellett a középpályán is bevethető walesi Lloyd Jones, A védősorba igazolták, de végül a balszélső posztján között ki a szintén tinédzser Barry Bolt, akit a tulajdonságai inkább ezen pozíció betöltésére tettek hivatottá - bár ezen a szinten olyan nagyon még nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ki mire "való" :)
A középpályára igazolható - megfelelő tudású- játékosok abszolút hiányának köszönhetően már majdnem újra kellett alkotni a felállást is, de végül győzött a mester makacssága, és - bár ez a mai topfutballban nem követendő - a korábban megálmodott 4-3-2-1 került feltöltésre a meglévő játékosokkal. Azért ide is sikerült pár új arcot igazolni: A különösebben nem kiemelkedő Antonie Boland mellett, az év igazolásaként aláírt a karmester Corby Moore, és ütközőembernek szerződtettük a holland William Ekongot. Boland sajnos rögtön a harmadik (!) felkészülési mérkőzésen eltörte a lábát, így 6 hónapra kidőlt a sorból... még jó, hogy legalább a fizetésére nem kellett költeni. A felépülést követően azért később ő is beválni látszott, és a klub magához kötötte egy filléres szerződéssel.
Moore és Ekong viszont berobbantak, és a Tiofack mellé igazolt minőségi támadóhármas, a mindkét szélen használható, holland-szurinámi Kenji Gorré-val, az angolai jobbszélsővel, Laste Dombaxe-vel, és a villámgyors és gólerős középcsatárral, Chris Long-gal karöltve bajnoki címig vezették az együttest.
Kérdezhetné a Tisztelt Olvasó, hogy ha megint bajnok lett a csapat, akkor hol fedezhető fel a címben írt "változatosság"? Nos, visszatekintve a szezonra, számos - legtöbbször persze negatív - értelemben módosultak a csapat eredményei. Melyikkel is kezdjem? Talán ott érdemes indítani a felsorolást, hogy a bajnokságban hasonlóan szépen és eredményesen meneteltek a srácok, mint az előző "zebra-válogatott", azonban míg korábban párhuzamosan három fronton - a liga mellett két kupában - is képesek voltak sikeresen helytállni, addig idén már a két sorozat terhelése is kifogott rajtuk: egy balszerencsés, a 88. percben bekapott góllal estek ki a "Southern League Cup" küzdelmeiből, a 4., oda-visszavágós körben. Ezen a következő szezonban lesz lehetőségük javítani, viszont itt a vezetőség elvárása már az 5. körben való részvétel...
Egyébként mire eddig eljutottak, már azt a kétes dicsőséget is bezsebelték a srácok, hogy két alkalommal is kikaptak az aktuális bajnoki ellenfelüktől (a későbbi szezonvégi ezüstérmes Chertsey Town-tól ráadásul 4-1 arányban!), majd ezt követően még egy alkalommal sikerült "lefeküdniük" a szembenálló csapat előtt. Azért, hogy a pozitívumokról is megemlékezzek: ezek ellenére is sikerült megnyerni a bajnokságot, melyben ismét 100 pont felett teljesítettek (101 lett a vége :)), a rúgott gólok száma is csak kettővel maradt el a szép kerek összegtől, és a gólkirályt is a csapat adta, Long személyében, aki végül 29 bajnoki találatnál állt meg, mellyel egy év alatt beállította Tiofack kétévnyi rekordját :)
Az előzetes félelmek ellenére végül csak 26 alkalommal találtak be ellenünk, ami annak ellenére, hogy elvileg erősebb ellenfelekkel találkoztunk (és ugye a fentebb említett "kapuskrízisben" voltunk), mégis hárommal kevesebb, mint az előző szezonban. Hogy ez milyen csodának köszönhető, csak találgatunk, de valószínűleg mégiscsak sikerült összerakni a középpályás védekezést :)
És így átnyergelve a taktikára, végülis sok változtatást nem kellett eszközölni sem a felállásban, sem az egyes posztok részletes utasításaiban, azt leszámítva, hogy a két szélső-középső középpályás védekező feladatokat kapott. Azonban mivel egy idő múlva - bár folyamatosan veszélyesen voltunk az ellenfél kapujára, meccsenként számtalan helyzetet alakítva ki - igazán kevés gólt szállított a csapat, ezért a mester húzott egy kockázatosat, és átállt a legoffenzívabb mentalitásra (ami csak a játékban elérhető :)), mivel csak ezzel tudta elérni, hogy már a támadó harmadban való labdavesztés esetén azonnal letámadják a játékosok az ellenfél labdavivő emberét (legalábbis nekem csak így sikerült ezt megoldani, és még ezt is csak több-kevesebb sikerrel :), szóval ezen még dolgoznom kell...). Ennek ellenére sem nőtt meg a kapott gólok száma, viszont legalább elkezdték a fiúk termelni a találatokat, így végtére is igazolódni látszik a döntés jogossága.
Így hát, elérkeztünk 2014. nyarára, amikor is van egy komplett, összeszokott csapatunk, aki hellyel-közzel a magasabb ligás ellenfelek ellen is helytállt, viszont "cserébe" nem sikerült a szezonkezdet előtt igazolnunk senkit - a 22 éves Ian McLoughlin kapuson kívül, aki csak kicsivel jobb, mint Wyeth... azaz kicsit izgulhatunk az új szezon előtt is :)
Még egy pár érdekesség, így a végére: a csapat a Banbury United ellen 2013. november 23-án idegenben lejátszott, és - az "Elmegyógyintézet" szemszögéből nézve - 1-2 eredménnyel végződő meccsig Rabonay mester irányításával egymást követő 60 bajnoki mérkőzésen maradt veretlen, ami mindenképpen szépnek mondható :)
Rögtön a szezon első meccsén örülhettünk egyébként egy csapaton belüli rekorddöntésnek is: 2013. augusztus 10-én a Zebrák 8-0-ra "végezték ki" az Ashford Town együttesét. Nem mellesleg Long - aki a klubnál az első tétmeccsén lépett ekkor pályára - mesterhármast lőtt... Long még egy csúcsot megdöntött a szezonban, amikor 2013. szeptember 21-én 19 másodperc alatt szerzett gólt a Biggleswade Town ellen, ezzel átadva a múltnak Tiofack 22 szekundumos rekordját. Az ír csatár ebben a bajnokságban igazából csak epizódszerepben játszott Long mögött, de annyira azért csak "felhúzta magát", így Long eredményén további 1 másodpercet javítva, a Fleet Town elleni meccsen szerzett góljával ismét ő áll a képzeletbeli ranglista élén... :)
A személyes eredmények közé tartozik, hogy Mtandari a malawi, Dombaxe pedig az angolai nagyválogatottban debütált, míg Jones az év végére már gyakorlottan húzta magára a walesi U19-es nemzeti csapat mezét.
Ha már személyes eredmény: a klub eddigi legsikeresebb menedzsere, a "mágus", Rabonay Lajos is jubilált: 2014. március 22-én a Slough Town elleni hazai meccsen a 100. alkalommal a St. Francis Rangers kispadján. A mérkőzés egyébként felejthető volt, sőt, az "ünnepet" csak Moore tudta megmenteni, a 71. percben rúgott egyenlítő góljával...
A nemzetközi fociéletből egy hír: az FC Internazionale a szezon végén menesztette Andrea Stramaccioni vezetőedzőt (ami egyébként a valós életben is várható :)), az olaszt Guus Hiddink váltotta a kispadon, akinek nem egészen egy évet sikerült kihúznia, míg 2014-ben tőle is elbúcsúztak, hogy a Lokomotiv Moszkvától érkező Slaven Bilic ülhessen a helyére... Más posztok is megüresedtek: a sikertelen vb-szereplést követően 2014. július végén a magyar és az angol válogatott szövetségi kapitánya, név szerint Egervári Sándor és Roy Hodgson is távozott székéből, és időközben már az utódlásuk is megtörtént. Sajnos az MLSZ nem tartotta méltónak Rabonayt a kapitányi pozícióra, de jönnek ők még könyörögni Angliába! :)
Egy kis "jövőbelátásos" gyorshír :): Horvátország 2013. június 20-án csatlakozott az Európai Unióhoz, így a horvát játékosok igazolása egyszerűsödött.
És legvégül visszakanyarodunk a Zebrákhoz: a gazdasági oldalról ejtve pár szót. A szezon utolsó meccsén bevételi rekordot ért el a klub, a Chertsey Town elleni hazai találkozón (amin szerencsére sikerült győzni , különben lehet, hogy a szezonzáró "vérengzésbe" torkollott volna... hiába, sokan emlékeztek még a 4-1-es zakóra :)), viszont a jövőben akár rosszul is alakulhat a klub anyagi helyzete, tekintve, hogy az idényben nem volt olyan hónap, hogy ne zárt volna mínuszban a könyvelés, így előre rettegünk attól, hogy mi lesz a csapattal... aztán persze hátha jön egy "arab befektető", aki kirántja a kátyúból :) De ez már tényleg a következő posztban fog csak kiderülni!
(a szezonhoz köthető gólszépségverseny is következik majd - közvetlenül az előző szezon góljai után :) -, de már megközelítőleg sem merem megtippelni ennek az időpontját... ezért csak annyit kérek, hogy: "stay tuned!" :))
Utolsó kommentek