Eljutottunk hát ahhoz a naphoz (itt a blogon még csak most, a való életben már egy héttel ezelőtt :)), amikor Rabonay Lajos menedzserként lépett be a St. Francis Rangers klubházának ajtaján. Az első napon, 2012. július 17-én sok tennivaló várta: miután Greg Wynne, a klub elnöke köszöntötte, Karl Mason-nel, a menedzserasszisztenssel töltött el egy pár órát, majd a háttérstáb többi tagjával is találkozott.
A segédek egyike sem tudhatta, hogy ez volt az utolsó nap, amikor együtt dolgoztak az új mesterrel, mert miután Lajos eleget tudott meg róluk (és mentális tulajdonságaikról...), közölte velük, hogy nem együtt képzeli el a további pályafutását, és felbontotta szerződéseiket. Ezt megelőzően annak érdekében azért még kihasználta tudásukat, hogy megtalálja segítségükkel az utódaikat :)
Ezt követően két nap alatt leszerződtette a két legfontosabb személyt: a csapat taktikai tudásának fejlesztéséért felelős, új menedzserasszisztenst, és az edzőt, aki fizikailag "kínozza" a legényeket a pályán, így alapozva meg erőnlétüket a szezon kezdetére. Pár nappal később jött az új csapatorvos és a játékosmegfigyelő, majd miután sikeresen alkudott ki a vezetőségtől egy-egy új státust, újabb gyúrót és figyelőt szerződtetett, szeptember elején pedig aláírt a csapathoz a legnagyobb fogásnak tekinthető igazgató, a 76 éves Liam McMahon, ezzel gyakorlatilag - ezen a szinten - teljessé vált a személyzet létszáma.
Időközben persze megkezdődött a felkészülési időszak is, edzőmérkőzésekkel, melyeket még az előző asszisztens szervezett le a csapat számára. Az első meccsen, 18 hazai néző előtt pályára küldött csapatot még szinte az utcáról toborozták (vagy a kórház látogatói közül :)), tekintve hogy mindössze 5 játékos rendelkezett - természetesen amatőr - szerződéssel... Az összecsapás során egyébként még nem Rabonay ült a kispadon, tekintettel arra, hogy ezen a napsütéses szombat délutánon egy, már korábban leszervezett családi program szerepelt a naptárában, melyről nem lett volna illendő távol maradnia :) Hogy a meccs kimenetelére az volt-e nagyobb hatással, hogy a mester távollétével tüntetett, vagy esetleg a Whyteleafe FC játékosállománya állt magasabb szinten, ezt már nem deríthetjük ki, mindenesetre a 4-1-es vendégsiker mindent elmond arról, hogy melyik csapat dominált a mérkőzésen...
Hétfőtől viszont már gőzerővel nekiállt a munkának az új vezér, miután még nyári szünet volt az iskolában, így egész nap bele tudta magát ártani a klub ügyeibe. Szervezett, tervezett, egyeztetett, ennek eredményeképpen a keddi edzőmeccsre már egy teljes csapatot ki tudott állítani, akik leszerződtek a "zebramez" viselésére. Csak a történeti hűség kedvéért említem meg, hogy az "SFR" 2-0 arányban győzte le az Epsom&Ewell csapatát, a Tanár Úr edzői pályafutása első gólját a 19 éves afgán-angol hátvéd, Faisal Hemati szerezte, egy rögzített szituációt követő közeli jobblábas bombából.
A hatmeccses felkészülési időszak végül - a kezdeti bakit követő - ötös győzelmi szériával zárult, mindösszesen 21 rúgott, és csak 7 kapott góllal. Már az első pár hét során kialakult az a kezdő 11, amelyre a mester a későbbiek során a csapatot építette: a kapuban a langaléta olasz, Ranieri áll, előtte a védősor közepén a már említett Hemati és az angol "oszlop" Storey, a bal szélt Nelson, a jobbot pedig a csapat egyik legjobb játékosa, a gyakran előretörő Mtandari védi. A védősorban az előszezoni meccseken csereként kapott szerepet a brazil ifjú, Raphael Branco, aki az első "éles" hónap végére beverekedte magát a kezdőbe. A középpálya közepén a csapat "esze", az északír kapitány, a magyaros kiejtéssel jól csengő nevű Warburton kapja és adja a passzokat, mellette a nigériai Okus és a megkerülhetetlen McCrae szerzi a labdát. A balszélen a szélső középpályásból átképzett, egyetlen támadó szellemű ballábas játékos, Mainwaring szaladgál, a jobboldali támadásokért pedig Mills, vagy a cseréje, a korábbi északír válogatott Bryan felel. Középen a jövendő gólkirály, az ír Tiofack küzd a védőkkel, de többször szerephez jutott már helyette a higgadt befejezéseiről ismert Dobson is.
Az előszezon híre volt még, hogy először a klub - és elődei - történetében, innen került beválogatásra egy játékos hazája felnőtt válogatottjába! Ez a személy Hemati volt, aki Omán nemzeti válogatottja ellen húzta magára a címeres mezt (apró szépséghiba, hogy a mérkőzést 5-0 arányban elvesztette a csapat, Hemati pedig, gyenge teljesítménye miatt, a 61. percben lecserélésre került :)). Reméljük, hogy mind Hemati, mind pedig a csapat többi játékosa minél többször átélheti majd a válogatottság érzését!
Utolsó kommentek