Persze csak képletesen értve, de bizony, az "aranycsapat" legjobb, legügyesebb játékosait a 2012/2013. évi bajnokság befejezését követően pillanatok alatt elhappolták a magasabb osztályokban szereplő klubok. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.
Ott folytatom, ahol az előző bejegyzésben abbahagytam, azaz a csapat "félidőben" vezette a bajnokságot, érdekelt volt mindkét kupában, és úgy egyébként nagyon jól állt a szénája az alacsony osztályú futballközegben. Nem nagy meglepetés, hogy a szezon úgy folytatódott, ahogyan elkezdődött: vagyis sikeresen. Egyre másra lépve át az aktuális ellenfélen, a srácok hiba nélkül haladtak a bajnokság vége felé, ezzel párhuzamosan pedig meneteltek a kupasorozatokban is.
Mindenféle drámai dramaturgiát nélkülözve, végül a csapat megnyerte a bajnoki versenyfutást, veretlenül, mindössze 4, döntetlenre végződött meccsen vesztett pontokat. Ezzel és végül az 42., veretlenül végződött mérkőzéssel rekordokat állítva fel mind a bajnokságban, mind a klub történelmében. Mint azt már tudjuk, a magasabb osztályba lépéssel túlszárnyalta a csapat az eddig elért legmagasabb liga-helyezést is (és reméljük, hogy ezt a csúcsot évről évre megdöntjük majd a továbbiakban is :)) Érdekesség, hogy a feljutást matematikailag már 2013. március 6-án bebiztosította a csapat, innentől csak a veretlenség fenntartása volt a cél...
Leszámítva egy-két meccset, a bajnokság vége sem volt különösen izgalmasabb, mint az eleje (és a közepe :)), azonban a kupákban - főleg a ligakupában - bizony volt min aggódni! A kisebb izgalmat az jelentette még december elején, hogy a csapat először nem talált be egy mérkőzésen, az East Thurrock United elleni első meccsen. A három nappal később játszott visszavágón aztán könnyed kétgólos győzelmet arattunk. Ezt követte a negyeddöntő (vs. Harrow Borough, 3-1), majd az elődöntőben a Bognor Regis Town csapatát sodorta a sors a srácok útjába, és ez Rabonay mester karrierjének első "éles" vereségét is jelentette. Az odavágó idegenbeli mérkőzés 6. percében Mtandari egy rossz becsúszást követően mehetett zuhanyozni, a játékvezető azonnal felmutatta neki a piros lapot. Így emberhátrányban küzdve élesben is láthattuk a pót-stratégiát működés közben, ami viszont - mondjuk ki - hatalmas csalódás volt. A kiállítást követően a csapat még egy darabig tartotta magát, azonban az elképzelés nélküli játék közepette a 28. percben jött az elkerülhetetlen gól, melyet még kettő követett. Öröm az ürömben, hogy Danny Mills berámolt egy gólt a hazaiak kapujába, ezzel meglőve a kívánt idegenbeli gólt, ami némi bizakodásra adott okot a visszavágóra nézve. És mennyire megérte izgulni! A hazai mérkőzésen ugyanis a srácok mindent kiadtak magukból, és - többszöri bravúros edzői döntést követően :) - végül 3-0-ra diadalmaskodtak a tengerparti városka csapata felett, továbbjutva így a döntőbe. Ez utóbbi mérkőzés izgalmas pillanatait ebben a videóban gyűjtöttem össze. A Wealdstone elleni kupadöntő végül izgalommentes volt, sima, 3-0-s eredménnyel zárult a zebrák javára, a találkozó góljai itt láthatók.
A Vase kupáról döntő, Quorn FC elleni mérkőzés is hasonló negatív epizóddal indult, mint a Bognor elleni első meccs, csak itt emberhátrány helyett tényleges gólhátrányba került a csapat: már a 3. percben tizenegyest ítélt ellenünk a játékvezető, ki más, mint Mtandari által az ellenfél játékosa ellen a büntetőterületen belül elkövetett - szerinte - szabálytalan szereléséért. Ezt leszámítva a mérkőzés eléggé egyoldalú volt, az ellenfél gyors góljára hárommal válaszolt a csapat, így szerezve meg a trófeát, és ezzel felejthetetlen, "treble" szezonná alakítva az évet! A mérkőzés gólösszefoglalója itt látható. Még egy érdekesség a Vase kupában való menetelésről: az elődöntőben két mérkőzésen 4-2-es összesítéssel azt a Whyteleafe FC-t búcsúztatták a zebrák, akiktől az idénybeli első felkészülési mérkőzésen még kikaptak. Nemes bosszú volt! :) Az FA Vase ezévi gólkirálya egyébként Jamar Dobson lett, 8 találattal.
A második kupa vitrinbe helyezését követően, a szezon utolsó meccsén Dobson megmentette a csapat becsületét, és hazai pályán, nézőcsúcsot jelentő 250 drukker előtt 1 gólt végül csak begyötörve (na mondjuk, egyébként nem volt egy csúnya találat ez sem :)), a fiúk győzelemmel búcsúztak a hálás közönségtől.
Mielőtt rátérnék a 2013. nyarán történtekre, muszáj, hogy visszakanyarodjak februárig, amikor is a klub történelmének talán legnagyobb igazolását hozta tető alá a Mester (bizony, még Lajosunknál is nagyobb nevet "fogtunk"!): az Afrikai Nemzetek Kupája "D" csoportjából kieső Algéria válogatottjának leköszönő szövetségi kapitánya, az 1978-as U21-es Európa Bajnokság legjobb játékosának választott, korábbi jugoszláv csatár, Vahid Halilhodzsics szerződött Rabonay mellé menedzserasszisztensnek! :) Kezdeti amatőr szerződését időközben egy 2016-ig tartó részmunkaidős kontraktus váltotta, csak remélhetjük, hogy kitölti ezt a 3 évet a csapatnál!
És végül, ahogyan már a felvezetés során utaltam rá, következzen pár keserű szó az utószezonról: sajnos, csapatunk szárnyalása nem maradt észrevétlen a magasabb bajnokságokban szereplő csapatok menedzserei előtt sem, és kihasználva azt, hogy játékosaink amatőr szerződéssel rendelkeztek, sorra elcsábították legjobbjainkat. Elsőnek McCrae, majd sorban a többi meghatározó játékos: Mainwaring, Nelson, Dobson, Mills, Goddard, Bryan, végül Warburton, a kapitány hagyta el a klubot, majd - mikor már majdnem megnyugodhattunk, de legalábbis túltettük magunkat a távozók döntésén, látva az újjáépülő csapatot - jött az igazi mélyütés, a hatalmas tehetség, a háló éber őre, a kapu elé tolt "busz" sofőrje, a szezonbeli sikerek egyik legfőbb letéteményese, a kapus Ranieri is dobbantott, és hazatért Itáliába. Na, ez padlóra küldte a vezetést, amelyből azóta is nehezen ocsúdnak, és sajnos a méltó utódot sem találták meg eleddig.
Öröm az ürömben, hogy a kapus után leginkább hiányposzton szereplő, a kupabeli történéseket leszámítva legmegbízhatóbb játékosunk, Mtandari, illetve a két középhátvéd "torony", Storey és Branco mellett a szintén alapember Okus, valamint a góllövőlista második helyezettje, Tiofack sem "árulta el" a csapatot, és maradt a klubnál. A szurkolók által az év játékosának választott Louis Storey - talán jutalmul hűségéért - a következő szezonra a csapatkapitányi karszalagot is megörökölte.
Többeket egyébként csak szánalmas, zsebpénznyi összegű ajánlatokkal "láncolták magukhoz", és ez annak tényében különösen fájó, hogy a St. Francis Rangers vezetősége még a következő szezon előtt úgy döntött, üzleti alapokra helyezi a további működését, és fél-profi státuszra váltotta a korábbi amatőr besorolását, nagyjából 4000 EUR összeget biztosítva a játékosok heti fizetésére.
A következő bejegyzésemben a régi-új csapatot mutatom be, az időközben elkezdődött bajnokságban való szereplést ismertetem majd, és nem maradhatnak el a további rekordokat megörökítő videók és képernyőmentések sem :)
(Nem szeretném a Tisztelt Olvasóközönséget a - korábban már megígért - gólösszefoglaló kapcsán átverni, de sajnos ismét időt kell kérnem: nagyon sok időt vesz igénybe a válogatás összeállítása. A legszebb találatokat már kiválasztottam, exportáltam is, de a "mozivá" alakítás nem megy olyan egyszerűen... természetesen igyekszem a feladattal, és amint készen lesz, nyomban feltöltöm a videomegosztó portálra, és ide is felteszem a linket. Engesztelésképpen nem csak az első félév, de az egész bajnokság góljai láthatók lesznek :))
Utolsó kommentek